2017. augusztus 13. 1:57, vasárnap

SG.hu

Hétvégi ajánló: Serial Cleaner

Kiadó: Curve Digital
Fejlesztő: iFun4All
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4600 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5000+ processzor, Nvidia GeForce 9600 GT vagy ATI Radeon HD 3850 grafikus kártya, 2 GB RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i3-3240 3,4 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 processzor, Nvidia GeForce GT 640 vagy ATI Radeon R7 250 grafikus kártya, 4 GB RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Hotline Miami
Kategória: akció
A Serial Cleaner bebizonyítja, hogy a legkülönlegesebb ötleteket még mindig a független fejlesztésű játékok világában kell keresnünk abban az esetben, ha jól akarunk szórakozni. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!

Elképesztően aktív lett az elmúlt néhány évben a lengyel játékipar, ahol bár apránként kinőtték magukat a nagyobb stúdiók és sorozatok, de virágzik odakint a független fejlesztésű alkotások piaca is, így ha valami különlegességre vágyunk, akkor érdemes lehet arrafelé szétnézni. Az iFun4All is egy krakkói fejlesztőcsapat, akik bár eddig csak két projektet tettek le az asztalra (Red Game Without a Great Name, Green Game: TimeSwapper), de azokkal alaposan felkeltették a különleges indie játékokra éhező rajongók figyelmét.
Ennek fényében nem meglepő, hogy Serial Cleaner címet kapott legújabb művüket már egy kisebb tömeg várta, akik egytől egyig megkapták, amit reméltek: egy különleges, egyedi ötleten alapuló, gyakran merész dolgokat megvalósító független fejlesztésű kalandot, ami olyan innovatív és magával ragadó élményt garantál, hogy ahhoz foghatót már nagyon régen nem tapasztaltunk a tripla-A kategóriás címek világában.
Klikk ide! Klikk ide!
Klikk ide! Klikk ide!

A Serial Cleaner főszereplője egy a harmincas éveiben járó fiatalember, aki a hetvenes évek divatjának megfelelően öltözködik – lévén abban az időszakban járunk –, ezáltal hatalmas napszemüveggel, óriási bajusszal, hozzá illeszkedő barkóval, torzonborz frizurával és trapéznadrággal ismerhetjük meg. Első ránézésre egy barátságos, átlagos figuráról van szó, aki napközben rádiót hallgat, tévézik, segít főzni az anyukájának, vagy éppen elolvassa az újságot, de néha rejtélyes alakok hívják fel, amit rendre egy néhány órás eltűnés követ.
Hősünk ugyanis hullaeltakarítóként dolgozik, azonban nem hivatalosan, a hatóságoknak, hanem mindenre elszánt bűnözőknek teljesít szolgálatot, akik gyakran hagynak maguk után bizonyítékokat és hullákat, melyeket valakinek el kellene utánuk tűntetni a tett színhelyéről. Ezt a hálátlan feladatot vállaljuk majd magunkra a játékban, melynek minden egyes pályáján az lesz a feladatunk, hogy eltakarítsuk az összes holttestet, minden egyes bizonyítékot, sőt össze is takarítsuk a kiömlött vér egy jelentős részélt. Persze mindez sokkal nehezebb lesz majd, mint elsőre gondolnánk!
Klikk ide! Klikk ide!
Klikk ide! Klikk ide!

A Hotline Miami, vagy más retro akciójáték mintájára megalkotott Serial Cleaner ugyanis egyrészt felsőnézetből, teljesen 2D-ben élhető át – ami alaposan megnehezíti a dolgunkat, hiszen meg kell tanulnunk, hogy a játékban ugyanúgy mindennek megvan a kiterjedése, még ha nem is látjuk –, másrészt pedig a helyszíneken csak úgy hemzsegnek a rend éber őrei, akik nem hagyják majd annyiban, hogy eltüntessük a nyomokat. A feladat tehát tovább bonyolódik, lévén a folyamatosan járőröző rendőrök elől is rendszeresen bujkálnunk kell, ami sokszor egyáltalán nem lesz túl egyszerű, mert a terek szűkösek, a 2D-s megoldások pedig nagyon gyakran megzavarhatnak minket.
Persze lesz azért segítségünk is a hullák kihordása, a takarítás és a bizonyítékok begyűjtése közben, amelyek folyamatosan, mondhatni pályáról pályára érkeznek. Ezek az újabb lehetőségek azonban nemcsak segítik és színesítik az élményt, hanem azt is elősegítik, hogy a játék még a sokadik szinten is képes legyen valami újdonsággal szolgálni nekünk. Példának okáért egyáltalán nincs minden veszve, ha egy rendőr látókörébe kerültünk, hiszen bár sokkal gyorsabbak, mint mi, de akadnak a pálya bizonyos pontjain rejtekhelyek – szekrények, ládák, dobozok –, amelyek akkor is elrejtenek minket, ha éppen a hatóság orra előtt csaptuk be az ajtót. Ebből következik, hogy különösebb realizmust itt ne keressünk, mert a Serial Clenar egyáltalán nem erről szól, hanem régi vágású megközelítésének jóvoltából a féktelen szórakoztatásról, ahogyan azt a 80-as, 90-es években fogant hasonló alkotások tették egykoron.
Klikk ide! Klikk ide!
Klikk ide! Klikk ide!

Merthogy a játék bár teljesen friss élményt garantál – pláne a téma tekintetében –, azonban mind a nehézség, mind a megoldások, mind az egész mentalitás kapcsán visszavezet minket a videojátékok múltjába, ami miatt óriási főhajtás illeti a készítőket. Pláne, mert a Serial Cleaner képes arra, hogy már az első pályán magával ragadja az embert, és annak ellenére is fogva tartsa a végsőkig, hogy a nehézség miatt gyakran a pokolba kívánja a játékos az egészet. Az alkotás ugyanis néha már kellemetlenül nehéz, de mindig rá kell jönnünk arra, hogy nem mi vagyunk ügyetlenek, csupán nem úgy gondolkozunk, ahogyan azt a fejlesztők szerették volna. Nem a megfelelő útvonalakat járjuk be, nem a megfelelő oldalról közelítjük meg a problémát, vagy csak egyszerűen türelmetlenek vagyunk.
A lengyel fejlesztők ugyanis egy igazi türelempróbát alkottak, és a dolgunkat alaposan megnehezítették azzal, hogy akárhányszor elkapnak minket a rendőrök, minden egyes újraindításkor véletlenszerűen lesznek elhelyezve a holttestek, a vérfoltok és a bizonyítékok, vagyis az a taktika, ami korábban működött, legközelebb már szinte biztosan nem válhat be. Nyilván ez a gyakorlatban kevésbé hangzik olyan jól, mint elméletben, hiszen a véletlenszerűség helyett inkább csak az előre meghatározott variációkkal számol a program, ezáltal ha 10-20 alkalommal futunk neki egy újabb helyszínnek, akkor már gyakran számíthatunk ismétlődésekre a hullák és a bizonyítékok terén.
Persze ne higgyük azt, hogy ettől még könnyű dolgunk lesz, hiszen minden pályán legalább 2-3 alkalommal be kell szaladnunk a helyszínre – minden egyes holttestet ugyanis külön-külön kell kivinnünk az autóhoz – amivel a hibafaktor olyan mértékben megnövekedhet, hogy azt elképzelni sem tudjuk. Még szerencse, hogy a készítők azért nem bonyolítottak túl benne mindent, így például a vérszívó takarítógépet bármikor hangtalanul használhatjuk, és a lépéseinket is csak a közelben haladó járőrök hallják meg, akiknek az sem tűnik fel, ha egy hulla eltűnt a helyszínről. A Serial Cleaner ugyanis nem a realizmusra épít, sokkal inkább arra, hogy régi vágású élményekkel szórakoztasson minket. Ebből a szempontból pedig a program kiválóra vizsgázik!
Klikk ide! Klikk ide!
Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: A lengyelek alkotása nem egy észveszejtően szép játék, ellenben olyan stílusos, hogy élmény ránézni. Kellemesek a színek, a helyszínek, és az egészből csak úgy sugárzik a hetvenes évek hangulata, még úgy is, hogy azért érezhető a háttérben a takarékoskodás, ami minden indie projektre jellemző. Sőt mi több, ennek a kis egyszerű, ámde nagyszerű megjelenésnek hála a Serial Cleaner kellemesen optimalizált is, ergo nyugodtan feltelepíthetjük egy többéves számítógépre annak érdekében, hogy átéljük ezt a különleges élményt.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület és az irányítás nagy általánosságban egyszerű, mint az egyszeregy, de utóbbi kapcsán azért belebotolhatunk néhány kellemetlenségbe. Ez leginkább a 2D-s megoldásnak köszönhető, aminek jóvoltából nehéz például eldönteni, hogy egy doboz mögé állva vajon meglát-e a felénk tartó rendőr vagy sem, hiszen annak a doboznak a pályán megvan a kiterjedése, de ezt minden tereptárgy esetében annyira nehéz rögtönözve átképzelni a térbe, hogy az rengeteg kellemetlenséget szülhet. Talán jobb lett volna, ha a készítők megmaradnak a klasszikus kettő dimenziónál.
Játszhatóság: Bár izgalmas lett volna kooperatív módban is kipróbálni a hullarablás izgalmait, sajnos a fejlesztők nem merészkedtek el addig, hogy többjátékos lehetőséggel dobják fel ezt a nagyszerű játékélményt. Szerencsére a tartalom terén már nem voltak ennyire fukarak, noha azért eszünkbe se jusson 15-20 órákat várni tőle, de kellemes tempóban, az extra kihívások teljesítésével akár 5-10 órát is elszórakozhatunk vele annak függvényében, hogy mennyire gyorsan jövünk rá az adott pálya nyitjára. A véletlenszerűen elrendezett holttestek és bizonyítékok miatt pedig ráadásul még az újrajátszhatóságra sem panaszkodhatunk! Sőt, a játék a gépünkről képes adatokat kinyerni annak érdekében, hogy például az éppen aktuális napszakhoz igazítsa a pályákat, ami könnyítés és nehezítés is lehet az éppen aktuális feladat függvényében.
Intelligencia, nehézség: A Serial Cleaner egy nehéz játék, ezt ebben a formában tényként kezelhetjük, nehézsége azonban nem a fejlesztők felelőtlenségéből vagy hozzá nem értéséből fakad, sokkal inkább a régimódi megközelítésből. Az őrök ugyanis folyamatosan előre meghatározott vonalakon közlekednek, csak a mi hatásunkra változtatnak ezen, de a türelmetlenségünk, a figyelmetlenségünk vagy éppen a rossz reflexeink még mindig a leghatásosabb nehezítési faktorok, ha videojátékról van szó. Néha persze hajlamos kikezdeni az ember idegeit a végeredmény – pláne, amikor már csak egyetlen dolgot kellene elintéznünk, és éppen akkor bukunk le –, de összességében elviselhető a nehézségi szint, és kellemesen skálázott a mesterséges intelligencia szigorúsága is.
Hangok, zene: A játékban nincsenek szinkronok, és hangokból is kevés, de amik vannak, azok egészen kellemesek, noha külön kiemelendők ebből a sorból a háttérben felcsendülő zenék. A küllem mellett ugyanis a dallamok is maximálisan a hetvenes évek világát idézik fel előttünk, ha tehát nagy rajongói vagyunk az érának, a csalódás kizárva!
Összegzés: Talán nem látszik nagy eresztésnek, talán leírva sem tűnt kiemelkedőnek, de a Serial Cleaner egy olyan újabb indie gyöngyszem, ami képes azonnal magával ragadni az embert, és gyermeki bájjal a képernyő elé szegezni pontosan úgy, mint ahogyan a nyolcvanas-kilencvenes évek hasonló stílusban fogant alkotásai is tették egykoron. A lengyelek alkotása azonban nem egy szimpla múltidézés vagy retro ötletek ellopása, hanem teljesen friss és egyedi élmény, ami stabil lábakon álló, az utolsó pályáig újdonságokkal szolgáló játékmenetre épül. Az ilyen alkotások miatt érdemes gyakran szétnézni a független fejlesztésű címek között!

Tweet

Source: Hírek